Mosolyogj!! :)

bármennyire is erősnek látszom

bármennyire is az optimistát játsszom

legbelül mindenem összetört

ami valaha a világot jelentette: őt.

bármilyen maszkot ölthetek,

és gyertek ide, jöjjetek

nem lát senki se belém

nem tudja senki, hogy mit érzek legbelül én.

még ha legszívesebben sírnék és bömbölnék

akkor is az arcomra mosolyt csalnék

nem csak csalnék, csalok is

hogy mások boldognak lássanak most is

mennyivel jobb egy mosolygó ember szemébe nézni?

mint egy síró arcnak zsepit kérni?

ez éltet, tartja bennem a lelket

hogy kiváló maszkot öltsek!

furcsa. ma volt az a nap, amikor egy kicsit visszaemlékeztem...mindenre. 2007-2008-2009-2010 eddigi része... Nagyon jó korszak volt. És furcsa, hogy csak a jó dolgok jutottak eszembe... Nem is gondoltam a rosszakra. Egyáltalán. szerintem mindenki akit ez idő alatt ismertem megfordult a fejemben. (remélem csuklottatok!:D) vagy aki egy kicsit is hatással volt rám. Nem fogom ecsetelni, hogy mi történt velem az utolsó bejegyzésem óta... csak talán annyit, hogy a majdnem eddigi életem legboldogabb korszaka volt ez a pár hónap. nem mondom hogy vége van, bár vége van, de bízom benne, hogy az elkövetkező hónapok is boldogok lesznek:) ja, és rengeteg újabb tapasztalatot szereztem... meg barátot... de legalább annyit vesztettem el. változtak. nagyon sokmindenki megváltozott... nem állítom, hogy én nem, ezt nem tudhatom. De akit a legjobb barátomnak hittem, hirtelen kiderül, hogy a legveszélyesebb ellenségem lesz:) najó, ennyire nem:D de elméletben... :) gondoltam arra is, vajon mi fog velem történni. ebben a pár hónapban annyi felfoghatatlanul váratlan dolog történt, hogy ha ez folytatódik akkor nem lesz jó vége:D majd meglátjuk:D mindenesetre sodródom az árral, élem az életem,dolgozok, tanulok, bulizok, jól érzem magam, aztán majd lesz, ami lesz. Ja a sportot ki ne hagyjam :)

és tudjátok mit? boldogvagyok.nem kell nekem semmi és senki, hogy az legyek. csak a saját elhatározásom, és az most megvan! :D

senki nem tud pótolni. hiába próbálom.

el akarlak felejteni...ez az egész egy rémálom.

annyira szenvedek...de ti úgy sem értitek!

Bár tudnám, mit érzel, minden annyival könnyebb lenne!

annyira fáj, hogy nem vagy velem.

nem tudom már, mi lesz veled nélkülem.

kellenék még? szeretnél még?

Meg fogok őrülni ebbe az érzésbe...

Nem hittem,hogy fogok sírni miattad,

most még is itt tartok, bát tudnám, hogy te a szívedet kinek adtad.

Annyira akarok  újra kezdeni, téged ölelni,

az örökkévalóságig szeretni!

Nem hiszem, hogy közömbös lennél irántam,

Mi volt az a csók, amikor úgy ziháltam,

ha hozzámértél, már egy érintés is elég volt,

és kirázott a hideg az újjaid nyomán...

ha nem jössz segíteni meghalok.

Egyedül érzem magam

szeretnék valakibe kapaszkodni,

hogy felállhassak..

Szeretnék végre ide boldog sorokat írni,

boldog percekről, órákról.

szeretnék újra önmagam lenni,

de ebben a gyűlölköző világban..

nem tudom már hogy a barátom mit gondol,

nem lehetek biztos a saját szavamban sem.

Egyre nehezebb, pedig egyre könnyebbnek kellene lennie. Azt mondják, az idő mindent megold. Létezik, hogy nálam csak ront a helyzeten?

Minél több idő telik el, egyre jobban fáj, egyre többet gondolok rá, egyre rosszabbul érzem magam.

Minden ami róla szól nagyon fáj. De már muszáj magamnál tartanom a nyakláncát, annyira elviselhetetlen a hiánya.

Leírhatatlan.

Szerettem volna a kutyust, aki ottlehet velem, aki pótol legalább egy pici részt. De egyszerűen ennekis az útjába állnak...

És Megőrülök, annyira rossz, két barátomat is kezdem elveszíteni... De miért nekem kellene kűzdenem? MIÉRT CSAK NEKEM? ők leszarják....

Bocsánattal tartozom a leveleket illetően... nem volt időm válaszolni! sajnálom, elvagyok havazva!

másrészt....talán.....újra boldog leszek? újra kiteszem magam egy caslódásnak? ÚJRA A RÉGI LEMEZ? erre vágytam, nem?

Minden seb begyógyul egyszer:) sajnos az enyém mély,és széles, mert hátbaszúrtak, és még meg is csavarták a kést. de be fog forrni! Kicsit ápolni kell, bekötni, gyógyszerezni,hogy minél hamarabb rendbe jöjjön. sajnos én a saját magam ellensége vagyok, és egyfolytában piszkálom a sebet...és nehezen gyógyul. Nehezebben.

Minden elmúlik egyszer:) Sajnos valami nehezen, mert régi az emlék, és rossz érzés felejteni,tele van jó dolgokkal.De túl leszek rajta! Kicsit magam alatt vagyok,kicsit vigasztalni kell, kicsit noszogatni, hogy gyorsabban túllépjek. Sajnos egyfolytában sanyargatom magam,és régi fotók, iwiw,mivan velük, stb.és így nehéz.nehezebb.

Már senkinek nem mondom, hogy nagyon fáj. sajnos nagyon fáj. sajnos nagyon tudok szeretni. sajnos. sajnálom , hogy rád pazarolom a szeretetet.annyira kevés van belőle a világon...ahelyett, hogy olyat tisztelek meg vele,aki megbecsüli..rád pazaroltam.legyél boldog vele. nélküled is talpra állok a szarból,amit te csináltál nekem és a családomnak. nélküled is képes vagyok megbocsájtani az anyámnak, aki hazudott nekem...hogy védjen téged.És még else mondhatom neki, hogy tudom, miattad.de köszi, jól vagyok:)